Sziasztok drágák!♥
Na mivel kezdjem? Először is köszönöm szépen a feliratkozókat és a kommenteket. Legközelebb ígérem válaszolok rájuk, de most nyaralni voltam...
Ebből következik újabb két dolog. Most írtam meg a részt. Nem lett túl hosszú de mennem is kell tovább mert ezer dolgom van ma még. Remélem legközelebb nem kell ennyit várnotok majd és akkor hosszabbat szeretnék írni.
Nem akarok a fejezetről csacsogni. Úgy vettem észre tetszett nektek a blog. Több facebook üzenetet kaptam, volt aki instagramon jelölt meg egy képen,hogy éppen a blogot olvassa, akadt aki fb hozzászólásban buzdított a folytatásra. Szóval kezdésnek szerintem nagyon jók voltunk.
Ne felejtsétek el,hogy feliratkozni lent tudtok!
Rohanok tényleg. Legközelebb hosszabb és sokkal Leah és Justin orientáltabb részt kaptok.
Puszillak titeket! Kellemes olvasást! :)
xoxo HeartBreaker
Leah Good
Mit mondhatnék? Remegett mindenem. Bizonytalan lábakon állva szálltam ki még a kocsiból is, hiába telt el legalább félóra a találkozásunk óta. Még mindig hatással van rám az,ahogy rám nézett, ahogy produkáltuk a másikat. Régebben is mindig ezt csináltuk de akkor azt hittem ártatlan kis játszadozás amit egyszer majd megununk. Úgy tűnik öt év kevés volt hozzá.
Ugyan Justin még nem ért el az étteremhez,amit a crew kibérelt ma estére, oda kint mégis hemzsegtek a lesifotósok, a fényképezőgépek nem győztek kattogni. Ahogy szembe kerültem velük, azonnal Ryan karjába kellett kapaszkodnom. Elvakított ez a sok villódzó fény, nem vagyok én ehhez hozzászokva.
Igyekeztem tiszta fejjel gondolkozni miközben haladtunk a többiekhez akik már az épületben vártak. Mondhatni ismerem őket. Persze nem annyira mint mondjuk Ry de azért egészen jól kijövök velük. Mindenki csodálatos, Justin rettentően szerencsés,hogy ők veszik körül. Egyikük jobb ember mint a másik. Erejükön felül igyekeznek a legjobbat nyújtani amire ebben a szakmába szükség is van.
- Leah. - Scooter mosolyogva széttárta karját,miközben hozzánk sétált. - Ezer éve nem láttalak.
- Szia, Scoo. - viszonoztam ölelését. - Nagyjából egy hónapja találkoztunk. Nálad egy hónap nagyon gyorsan elmegy, amennyi tennivalód van. Ahogy hallottam mostanság sem unatkozol.
- Az igaz. Biebs turnéja eléggé leköt. Muszáj vagyok teljes mértékben ide koncentrálni. Egy hónap múlva indulunk és igazából agyrém az egész. - ismerte be nagyot sóhajtva. - De azért hiányoltalak. Sűrűbben lóghatnál a csapattal.
- Ha tudok valamit segíteni bármikor hívhatsz. - kuncogtam. - Tudod,hogy a munkádra pályázok.
- Tényleg. Hogy megy a suli? - átkarolta a vállamat,úgy húzott maga után a svédasztalhoz.
- Elég jól. Csak lassan gyakornoki munkát kellene keresnem. - felmosolyogtam rá. - Imádom, Scoo. Úgy érzem ez tényleg nekem való. Segíteni a fiatal tehetségeket, a háttérből irányítani mindent. Évekig nem tudtam mit is akarok majd a jövőben. Aztán mikor találkoztam veletek, tudtam, hogy ez lesz az én sorsom is.
- Meg fogod állni a helyed kicsi lány. Ebben biztos vagyok. Csak fel kell készülnöd a lehető legrosszabbra is. Ez a szakma piszok nehéz és undorító néha. De tudom,hogy benned van kellő kitartás ahhoz,hogy megcsináld.- megálltunk az italoknál, elvett kettő pezsgős poharat az egyiket felém emelte. - Koccintsunk a jövődre.
- Rendben. - elmosolyodva koccintottam össze poharamat az övével.
- Találkoztál már Justinnal? - próbált olyan fejet vágni mint aki csak úgy mellesleg kérdez rá, de tudtam,hogy nem így van. Scooter egyszerűen nem tudja leplezni az ilyesmit.
- Igen, találkoztam. Miért? - én is úgy tettem mintha teljesen mellesleg kérdeznék vissza. Játszhatjuk így is a dolgokat. Ördögi vagyok? Lehet. Viszont határozottan viccesnek tartom ahogy Scoo egyre jobban vörösödik, nem tudja mit mondjon.
Néhány másodpercig felvont szemöldökkel néztem rá, ő pedig nem mert a szemembe nézni. Végül kitört belőle minden.
- Na, és? Mi volt? Aj Istenem, mondj már valamit! Mindenki erre vár már napok óta. Amióta Ryan elmondta,hogy jössz azt várjuk,hogy találkozzatok és Úr Isten, szívinfarktusom lesz ha nem mondasz valamit! - szinte kapkodott a levegő után mire ezeket egy szuszra kimondta.
- Nyugi. Lélegezz!- nevettem fel. - Egyébként nem történt semmi. Váltottunk pár szót. Nem változott semmit. - grimaszoltam.
- Ezzel most mit akarsz mondani? Az ég áldjon meg, beszélj érthetően! - kezdett egyre viccesebb lenni ahogy Braun bácsi teljesen kikészül.
- Hűtsd le magad, Scoo. - vigyorogtam. - Nem akartam ezzel semmit sem mondani. Justin olyan volt mint régebben. Tipikus Biebs aki tisztában azzal,hogy hogyan kell beszélni egy nővel. Ennyi.
- Na várjunk csak. Megpróbált elcsábítani? Ugye hagytad magad neki? - úgy vigyorgott mint egy eszelős idióta. - Leah kérlek mond,hogy nem játszottad az elérhetetlent.
- Nézd. Ismersz. Senkinek nem hagynám,hogy egyik pillanatról a másikra elcsábítson, ahogy te fogalmaztál. Viszont az a nagy helyzet,hogy Justin még csak be sem próbálkozott. Szóval nincs semmi és soha nem is volt. Én csak úgy érdeklem őt, mint barátot és ez jól is van így.
- És téged ő hogyan érdekel? - mintha visszatért volt a mindig higgadt nagy főnők. Scooter teljesen nyugodtan és megértően nézett rám.
- Az régebben sem számított. - vállat rántottam, apró, fájdalmas mosolyt erőltettem az arcomra. - Egyébként is. Szeretném ha boldog lenne. Megérdemli. Nekem ez önmagában bőven több mint elég.
- Khmm. Sziasztok. - összerezzentem a hangtól ami enyhén rekedten és halkan szólalt meg a hátam mögött.
- Justin. - igyekeztem boldogságot sugározni. Vigyorogva adtam a kezébe egy poharat. - Scoo és én éppen a gyakornoki munkámról csevegtünk. Még sehol sem tartok a munka kereséssel. Te mikor jöttél meg? Remekül nézel ki, látom másik ing van rajtad. Ez sokkal jobb mint az a sötét zöld. Jól áll ehhez az öltönyhöz.
Nos, igen. Ha zavarba jövök, vagy éppen terelném a témát hajlamos vagyok többet beszélni a kelleténél.
- Ryan azonnal elkapott amint meglátta rajtam azt az inget. Szerinte egy magamban egy divatkatasztrófa lennék. - halványan,féloldalasan rám mosolygott, de tudtam van valami abban a mosolyban.
Hogyan mennyit hallott abból ami az érzéseimmel kapcsolatban elhangzott? Fogalmam sincs és talán nem is akarom tudni. Bármit is hallott úgy tűnik eléggé úriember ahhoz,hogy ne hozza szóba. Ezért pedig jelenleg rettentően hálás vagyok neki. Kínos lenne erről beszélni.
- Nekem is mindig ezt mondja. - préseltem ki magamból nagy nehezen a szavakat. - Ha nem haragszotok. - átfurakodtam a két férfi között. - Muszáj vagyok meglátogatni a női mosdót.
Szükségem volt néhány magányos percre,hogy ne kapjak idegösszeomlást. Legjobb megoldás? Természetesen a női mosdó. Ha azt mondom friss levegőre van szükségem valamelyikük - félő,hogy Justin - utánam jönne. Így legalább biztos lehetek benne,hogy senki nem fog zaklatni, elvégre férfiak, nem jöhetnek be.
Meg sem vártam,hogy mondjanak valamit. Szinte rohantam a női mosdók felé. Igazából nem tudom miért vagyok meglepve. Félórája sem vagyok itt és máris belekevertem magam egy igen kellemetlen szituációba. De ez rám vall. Annyira idióta vagyok, de komolyan. Ha évekig még magamnak sem beszéltem az érzéseimről akkor miért pont Scooter előtt török meg? Miért pont itt és miért pont most? Csessze meg!
