Negyedik fejezet

Leah Good

Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem izgultam. Ezért is szedtem a lábaimat. Szeretnék még Justin előtt oda érni. Jobb ha én vagyok ott előbb, akkor van időm rendezni a gondolataimat miközben megrendelem a szokásos cappucinomat.
New York magával ragadó. Sokan azt gondolják, hogy csak este szép. De közel sem. Ahogy leértem az utcára megcsapott a szokásos New York-i levegő, enyhén csípte az arcomat a hideg. Imádom, hogy itt már novembertől ilyen az időjárás. Aztán decemberben már havazni is fog. Karácsonykor pedig álom szép. Szeretek itt élni, keresve sem találnék jobb helyet.
Másokat taszít ez a nyüzsgés a káosz. Viszont én ekkor érzem igazán azt, hogy élek. Amikor megindul a város, az én szívem is kalapálni kezd. Nem tudnám hosszútávon elképzelni magamat máshol. Nekem szükségem van erre amit ez a hely nyújt. A tudatra, hogy nem ismer senki az utcán, hogy elveszhetnék a tömegben de valahogy a káosz közepette mégis rendet találok és mindig a helyes úton járok.
Egész hamar eljutottam a kávéházhoz. Bár sejtem, hogy Justin azért választotta ezt mert nagyjából két sarokra van a lakásunktól és köztudottan nagyon jó hely. Az ember örömmel tér vissza mert a kiszolgálás mesés és a kávéjukra sem lehet egyetlen panasz sem.
Bementem, leültem a szokásos helyemre és magam elé húztam az ital lapot. Bár fogalmam sincs miért, szinte már kívülről fújom.
Végig nézek a csodás, barátságos helyen. Minden a fehér, barna és annak árnyalataiban pompázik. Nyugodt, meghitt és tökéletes hely arra, hogy az ember takarékra tegye az agyát. Nem abban a formában ahogy a fiatalok többsége gondolja. Egyszerűen csak jó leülni, lapozgatni egy regényt melynek minden oldala csöpög a tömény romantikától és közben forróitalt iszogatni. Engem ez mindig teljesen kikapcsol, elfeledteti velem, hogy a világban komoly problémák vannak, ahogy az én életemben is akad néhány.
- Mit hozhatok Leah? Vagy a szokásosat? - felpillantok. Harison széles vigyorral áll mellettem.
- Várok még valakit, majd vele rendelek. - válaszolom barátságosan. Soha nem akartam vele bunkó lenni. Tartom ehhez most is magamat, de szerintem jobban járna ha nem ringatná abba magát, hogy egyszer randizni megyek vele.
- Ó, kit? - felvont szemöldökkel méreget és a hangsúly amit megüt, egyáltalán nem tetszik.
- Bocs jó kislány, hogy késtem. - Justin futólépésben, szétnyílt kabáttal hajába túrva ront felém. Mit mondjak? Lehengerlő látványt nyújt.
- Igazság szerint nem késtél, szupersztár. - felállnék de mire észbe kapok Jus levette a kabátját és befurakodik mellém a bokszba, átkarolja a vállamat. Mint aki éppen a területét jelzi.
Harison ott áll toporog felettünk, egyik lábáról a másikra áll és láthatólag ő is éppen annyira zavarba jött mint én. Ceruzájával a jegyzetfüzetén játszik, próbál rájönni mi is folyik itt. Bárcsak segíthetnék benne neki.
- Én azt hiszem egy nagy adag mogyorós forrócsokit kérek tejszínhabbal és karamellás öntettel. Oda vagyok az édes dolgokért. - rám kacsint én pedig teljesen zavarba jövök.- Te mit óhajtasz, Leah? - összerezzenek.
Van az a bizonyos érzés amit nem tudsz visszafogni. Nem tehetek róla de ahogy kimondja a nevem, ahogy óvatosan megnyomja a betűket, forróságot kelt bennem. Gyengéden, érzékien mondja mintha egy őszi fuvallat lenne. Szinte már-már dallamosan hat az ő szájában. Sokkal többnek, szebbnek tűnik így a nevem.
- A szokásosat. - motyogom zavartan, remélem Harison ért ebből.
- Ennyit jársz ide? - kuncog Justin, közelebb hajol puszit nyom a fejem búbjára, mélyen lélegzik, mellkasa magasra emelkedik, megtelik levegővel és az illatommal. - Imádom. - motyogja halkan, elhajol és ujjai közé kap néhány tincset, azokkal játszadozik.
- Igazság szerint igen. Leah törzsvendég. Imádjuk mikor itt van. - Harison szúrósan méregeti Justint. Istenem! Hova kerültem?
- Leaht mindenki imádja. - tényszerűen közli. - Viszont bocsáss meg,de szerintem nem veled beszélgetek. - nincs a hangjában semmi lenézés vagy hasonló. Egyszerűen rideg eleganciával beszél. Ez pedig sokkal erősebb mintha trágár szavakkal közölné mondandóját. Hatásosabb.
- Justin...
- Hagyd csak Leah. Ő Justin Bieber. Neki mindig igaza van, nem? - erőltetetten ránk mosolyog. - Mindjárt hozom a rendelést. - és ezzel el is tűnt. Nem akarok rosszindulatú lenni, mégis őszintén örülök neki.

~ * ~

- Már harmadszorra pittyeg a telefonod. Mért nem nézed meg? - kedvesen mosolygok. Igazából zavaró, hogy az a izé folyamatosan jelez de igyekszek ezeken nem fenn akadni. Hisz róla beszélünk, nála ez a normális.

- Mert most épp itt ülök a világ legcsodásabb nőjével, kávét és forrócsokit iszogatunk, beszélgetünk már vagy egy órája és úgy érzem a kinti világ megszűnt létezni. Hát ezért. - nevet. - Egyébként kikapcsoltam a netet, gondolom valaki smsekkel bombáz de ha annyira fontos lenne felhívna. 

- Nézd meg. Lehet anyukád vagy Scooter az. - ellágyul a tekintetem előbbi szavainak hatására. Abban igazat kell adnom neki, hogy most erre az órácskára olyan mintha csak ketten lennénk. Furcsán kellemes érzés.
Lepillant a telefonra. Csak egyetlen pillanatra oldja fel. Elszámoltam magam. Négy sms érkezett az idő alatt. Átfuttatja a szemét rajta. Csupa női nevet látok. Tipikus.
- Nem lényeges egyik sem. - nagyot nyel. Valaminek mégis lennie kell.
- Aha, képzelem. - megforgatom a szemem. - Talán a barátnőd kiakadt amiért velem vagy?
- Nincs barátnőm. - széles vigyorral, büszkén közli. - Senkivel nem vagyok együtt, Leah. Túl bonyolult lenne most ilyesmi. Jó nekem egyedül.
- Gondolom van aki törődjön veled. - szúrom azért oda.
- Hát persze. Döglenek utánam a nők. - vigyorog. - De ez nem számít. A lényeg, hogy én ki után döglök. - kacsint,közben pedig feláll. - Mehetünk?
- Ömmm... Igen?! - bizonytalanul felállok. Megigazítom a ruhámat.
- Több bizalmat ha kérhetem. - a szívéhez kap. - Még a végén megbántasz.
- Ne haragudj de te a szoknyavadász akart elvinni valahova és még csak azt sem tudom, hogy hova. Ez kételyeket ébreszt bennem. - vigyorgok.
- Semmi rossz dolgot nem művelnék veled. - hátra felé lépked, rosszfiús sármát bedobva méreget.
- Akkor most mondjam,hogy megbántottál? - csípőre vágom kezeimet. Jó húzni az agyát.
-  Istenemre mondom Leah, piszkos dolgokat csinálunk a fejemben. - morogja alig halhatóan, de én azért hallom.
- Miért csak a fejedben? - kibukik belőlem. Ahogy kimondom legszívesebben a számra csapnék, annyira megbántam.

Nem tétovázik. Erős, férfias keze a csípőmre csúszik, magához ránt ajkát pedig az ajkamra tapasztja. Lassan mozog, érzem ahogy az adrenalin szétárad az ereimben. Nem gondolkozok én sem. Átkarolom a nyakát, ujjaimat puha hajába temetem és széttúrom az eddig is eléggé rakoncátlan tincseit.
Megfeszül, óvatosan megharapja alsó ajkamat, tenyere közben végig a csípőmön forrósítja a testemet. Küzd magával, mellkasa megemelkedik. Igyekszik visszafogni magát. Apró gyengéd puszikkal zárja az előbbi heves mozdulatokat.
- Le kell nyugodnom. - zihálja ajkaimba.
- Mért kéne? Semmi rosszat nem teszünk. - kapkodom a levegőt, forog velem a szoba a gondolataim pedig kuszák.
- Nyilvános helyen vagyunk. Itt nem durvulhatok el. Pedig kívánlak... Túl sok és túl hirtelen. - sóhajtja halkan.
- Menjünk hozzátok. - anélkül mondom ki, hogy gondolkoznék. Ma már sokadjára.
- Ugyan ezt akartam javasolni. - tenyerembe csúsztatja az övét és szó nélkül kivezet a parkolóba. Érdekes napnak nézünk elébe.

~ * ~

Justin folyamatosan felém pillant vezetés közben. Le sem lehetne törölni azt az átkozott vigyort az arcáról. Bár szerintem az enyémről sem. Fogalmam sincs mi van köztünk, mit művelünk éppen és nem tudom behatárolni azt sem, hogy miket fogunk tenni. Viszont abban biztos vagyok, hogy jól esik és hát felnőtt emberek vagyunk. Ha jól esik akkor nincs akadálya.

- Mindjárt ott vagyunk. - az útra mered, balra pillant, befordul és parkoló helyet keres. - Valószínűleg anyuék otthon lesznek. Mármint a lakosztályban. 

- Tegnap nem volt alkalmam Pattievel beszélni. Már hiányzik. - vallom be miközben azt nézem, hogy milyen profin beáll a két szintén luxus autó közé. Nem semmi ez a hely, már a parkolóból látszik, hogy ide nem akárkik járnak. - Itt szálltatok meg amíg New Yorkban vagytok?

- Ahan. - bólint, hátra fordul hogy tolatni tudjon. Eközben nem kerüli el a figyelmemet a nyakán duzzadó ere. Szexi és férfias. Szinte azért kiabál, hogy harapjam meg. Na jó. Le kell állnom.

Szégyenlősen elkapom a tekintetemet és próbálok úrrá lenni az előtörő vágyakon. Muszáj kordában tartanom a képzeletemet. Azt sem tudom mire számítsak, nem gondolhatok ebbe többet mint ami.

- Felkészültél? - mosolyog és leállítja a motort. Aprót bólintok. - Az jó, mert én nem. - nevet. Kipattan a fekete szépségből, megkerüli a motorháztetőt és ajtót nyit nekem. 

- Micsoda úriember. - jegyzem meg elismerően és Justin segítségével kiszállok az autóból.

- Nem minden helyzetben vagyok ennyire udvarias. - sokat sejtően végig néz rajtam. 

Nagyot nyelek. Igazság szerint nem hiszem, hogy felkészültem bármire is. De ezt, ebben a pillanatban Justin kezét fogva és a lakosztálya felé tartva nem fogom bevallani. Még magamnak sem, nemhogy neki. 

Harmadik fejezet

Leah Good

Mit mondjak? Menekültem. Egész éjszaka. Sem a vacsoránál, sem utána nem óhajtottam Justin szeme elé kerülni. Bár nem mintha őt ez zavarta volna. Remekül el volt anélkül,hogy egy szót is szóltunk volna a másikhoz. Elment mellettem úgy,hogy még csak rám sem nézett. Nem kéne ennek ennyire szíven vágnia, de azért mégsem esett jól. Ez egy igazán érdekes hálaadási összejövetel lesz így. 

Fellélegeztem ahogy kiértem a hűvös éjszakába. Nem tehetek róla, képtelen voltam tovább bent maradni. Csak pár percre lesz szükségem. Veszek néhány megnyugtató levegőt és utána vissza tudok majd menni, hogy folytassam a látszatot.
Át kell gondolnom ezt az egészet. Miért kelt bennem ekkora vágyat pusztán az,hogy egy helyen vagyunk? Sokat gondolkoztam és egészen biztos vagyok benne,hogy ez nem más. Puszta vágy. Justin mindig jóképű volt és megértő, tudta mit kell mondani egy lánynak. Egészen biztos vagyok benne,hogy ez fogott meg. Semmi más.
- Hé, jó kislány! - összerezzentem. Pontosan az talált rám a hűvös éjszakában akitől menekültem.
- Hé, szupersztár! - felfestettem az arcomra a leghihetőbb mosolyt amit csak tudtam. Nem fogom hagyni,hogy bármit is észrevegyen abból ami bennem zajlik. - Mi járatban erre?
- Ezt akár én is kérdezhetném. - szenvtelen mosollyal az arcán ellökte magát a faltól és felém sétált. - Szerintem majd megfagysz. - tiltakozhattam volna de a bőröm csupa libabőr volt. Talán nem a legjobb ötlet ilyenkor kabát nélkül kint mászkálni. - Hadd segítselek ki.
Mire észbe kaptam volna Justin rám terítette a zakóját. Belesimultam a háromszor nagyobb méretű ruhába. Még meleg volt Justin testétől és teljesen átjárta az ő illata. Akaratlanul összeszorult a gyomrom és mélyen lélegeztem. Imádtam.
- Olyan békés itt kint. - állapította meg miközben a korláthoz sétált. Hanyag eleganciával mozgott. Fehér inge teljesen ráfeszült, tökéletesen kidolgozott testének pedig minden vonala látszódott. Fantasztikus látványt nyújtott a félhomályban.
- Igen, határozottan. - csak álltam ott, egy lépéssel mögötte és magamba ittam minden porcikáját. Fogalmam sincs mikor látom újra. Szeretném elraktározni az emlékezetembe. Szeretném ezt a pillanatot elmenteni. Szeretném ha örökké tartana. Már ennyivel is beérem. Nem akarok többet, csak látni őt. Látni a mosolyt ami az arcán játszadozik még a legnehezebb napjain is. Hallgatni. Mert szeretem mikor beszél. Szeretném ha nekem mondaná el a napja minden részletét. Élvezettel hallgatnám akármiről is beszélne. Mert nekem mondaná bármilyen jelentéktelen dologról is legyen szó.
- Miért van olyan érzésem,hogy te ma kerültél engem? - halkan beszélt. Nem nézett hátra, az eget kémlelte.
- Én nem... - kezdtem volna mentegetőzni de azonnal a szavamba vágott.
- Eléggé feltűnő volt és bántó. Nem értettem miért csinálod. - izmai megfeszültek. Ingerültté vált. - Egész este gondolkoztam rajta, de képtelen vagyok rájönni. Szóval segíts nekem.
- Én... hogyan? - akadozott a hangom. Nem tudtam mit mondhatnék. Kár lenne tagadni, de bevallani sem fogom.
- Te és én holnap elmegyünk kávézni. - megfordult, csípőjével tovább támasztotta a korlátot, karjait keresztbe fonta a mellkasán. - És ez nem kérés hanem kijelentés. Remélem érezhető volt.
- Igen. - suttogtam elakadó lélegzettel. Azonnal a padlóra szögeztem a tekintetemet. Egyszerűen zavarba hozott az ahogy végig nézett rajtam. Forróság járt át és biztos voltam benne,hogy az arcom vérvörös. - Azt hittem holnap már mentek tovább.
- Nem, pár napot itt leszünk. New York szép hely ilyenkor. Pihenünk egy kicsit. Aztán megyünk tovább, ez tény. De az még nem most lesz. - hallatszott a hangján,hogy jól mulat rajtam.
- Mennyire nem most? - felpillantottam rá, tekintetünk egymásba fonódott.
- Amíg csak lehet húzom. Meglátjuk Leah. Muszáj dolgoznom. - sóhajtott fel. - Pedig már jó lenne letelepedni és nem folyton ingázni. Néha őszintén azt kívánom bár normálisan élhetnék. Nem bántam meg,hogy felfedeztek életem meghatározó történése volt. Viszont néha, a magányos napjaimon csak bezárkózom a szobámba és azt kívánom bár ne kellene tovább csinálnom. Ezeken a napokon rájövök, hogy hiába élek meg ezer dolgot, a legalapvetőbb emberi emlékekről teljesen lemaradok.
- Srácok. Már mindenhol kerestünk titeket. - Scooter a lehető legrosszabbkor rontott ki a teraszra. - Gyertek, felszolgálták a desszertet.
- Hát, arról nem maradhatunk le. Nem igaz? - nevetett Justin, de látszott rajta,hogy kelletlenül indul meg be. Elment mellettem minden apró szó nélkül, majd megállt, hátra nézett a válla felett. - Gyere jó kislány. Tegyük tiszteletünket a csokis sütik előtt.
- Van gyümölcsös is. - tette hozzá nevetve Scoo.
- Hát ez nagyszerű. - forgatta Biebs a szemeit. Akaratlanul elnevettem magam. Itt voltunk, ugrattuk egymást nekem pedig ennyi már elég is a boldogsághoz.
- Menjünk be. - hatalmas vigyorral az arcomon kikerültem Justint és bementem a többi, lelkes vendég közé.

~ * ~

Fáradtan estem haza. Minden porcikám az ágyat kívánta. Az éjszaka folyamán nem volt alkalmam újból  beszélgetni Justinnal kettesben de rengetegszer kerültünk szemkontaktusba ami arról árulkodott ő is pont annyira várja a holnapot mint én.

Mosolyogva álltam az egész alakos tükröm előtt és igyekeztem lemosni a sminkemet. Le sem tagadhatnám,hogy boldog vagyok, Pedig igazából nincs rá túl sok okom. Ennek ellenére elég csak végig gondolnom a mai eseményeket és akaratlanul mosolyra görbül a szám széle.
Az ágyra dobott telefonom pittyegett párat, jelezve,hogy új üzenetem érkezett.

"Holnap találkozunk a Diamond kávéházban. Szép álmokat, jó kislány ;) "

Remegő kézzel pötyögtem vissza a válasznak szánt pár szót.

" Reggel kilenckor. Szép álmokat, szupersztár."

~ * ~

- Törpe, gyere reggelizni. - Ryan a lépcső alján állt, kezében egy bögre gőzölgő kávéval. Haja  - mint minden reggel - pontosan úgy állt mint egy őrült zseninek, szemei most viszont fáradtak és karikásak voltak.

- Hát te? Nem aludtál? - kiskutyás mamuszomban lassan, ráérősen csoszogtam le a lépcsőn. Még csak hét óra, időm mint a tenger. 

- Nem túl sokat. - vallotta be vigyorogva. - A bál után megszállt az ihlet és terveztem pár ruhát. Talán karácsonyra lesz is belőlük valami. 

- Később megmutathatnád. - bementem a konyhába és egy pohár narancslevet öntöttem magamnak, a pultnak dőlve figyeltem nagybátyámat aki értetlen arckifejezéssel méregetett.

- Nem a szokásos reggeli kávéddal indítasz? - vonta fel szemöldökét. - Rosszat sejtek.

- Igazság szerint... - az ajkamba haraptam. - Justin elhívott kávézni. Szóval gondoltam nem iszom előtte még egy adaggal.

- Ó, mindent értek. - Ry nagyot sóhajtva tette le poharát a konyha pultra. - Ugye óvszer van nálad?

- Mi van?! - szemöldököm azonnal a plafonig kúszott, míg a hangom jó pár oktávval feljebb, szinte hisztérikusan csengett. - Te mi a jó büdös fenéről beszélsz? 

- Ugyan már. - röhögte el magát. - Jó szívni a véred. - vállat rántott. - De azért remélem tudod,hogy Justin sokat változott. Már nem kisgyerek.

- Ez mit akar jelenteni? - érdekelt a dolog. 

- Értsd úgy ahogy szeretnéd. - halványan elmosolyodott. - Aztán jól viselkedni nekem a kávézóban. Semmi huncutkodás. - kuncogva felemelte a bögréjét és megcélozta a szobáját. - Muszáj elvonulnom alkotni. Szétrobban az agyam, a ruhák cikáznak ide-oda a fejemben és úr isten. 

- Művészek. Mind szeszélyes idióta. - morogtam az orrom alatt és felbaktattam a szobámba. 

A lépcső tetejéről már hallottam,hogy Rita Ora egyik száma szól. Pontosabban a csengőhangom. Őrültek módjára kaptam a telefonom után.

- I..igen? -lihegtem a készülékbe.

- Hmmm Leah, ezek a hangok. - Bieber rosszfiús énjét elővéve duruzsolt a fülembe. - Hallanám őket más helyzetben is. - nevetett fel.

Megforgattam a szemem. Tipikus pasik. Sem Ryan, sem Justin nem különb. Vettem pár megnyugtató lélegzetet és próbáltam lecsillapodni. Hűha, nem vagyok formában. Teljesen kifulladtam egy kis mozgástól.

- Miért hívtál? - a szekrényhez sétáltam és miközben beszélgettünk igyekeztem rájönni mit vegyek ma fel.

- Hogy szóljak ma elmegyünk néhány helyre. Persze csak ha ráérsz. - komolyabbra váltott.

- Miféle helyekre? - tettem fel kérdésemet gyanakodva.

- Majd meglátod, jó kislány. - kuncogott. - De ne aggódj. Semmi rosszban nem sántikálok. Csak egy kis találkozás pár ismerőssel akiknek remélem örülni fogsz. 

- Ömm...oké? - igazából még mindig nem tudtam hova tenni ezt az egész beszélgetést de egyelőre úgy döntöttem nem bolygatom meg a történéseket.

- Kilenckor a Diamond kávézóban. 

- Kilenckor a Diamond kávézóban. - ismételtem meg én is.

- Ne utánozz te kis majom. - kuncogott,amitől nekem is nevetnem kellett.

Felpillantottam a faliórára.

- Másfél óra múlva találkozunk, Jus. Legyél pontos. - halkítottam el a hangomat és úgy éreztem magam mint egy 15 éves aki élete első randijára készül...bár nem mintha ez randi lenne, vagy ilyesmi.

- Számolom a perceket. - suttogta. - Máris hiányzol Leah, szóval egy percet sem fogok késni, ígérem.- és ezzel letette a telefont, az én szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a srác.

~ * ~

Sziasztok drágák!

Úgy döntöttem,hogy mától ide, a fejezet alá fogok írni nektek és csak pár sort. Sajnálom,hogy eltűntem de zsúfolt volt minden napom. Dolgozom a weblapomon ( http://bieberweb.gportal.hu/ ) és dolgozom a valóéletben is,miközben a magánéletem sincs a legnagyobb rendben. Na mindegy, a lényeg az, hogy igyekszem azért írni amikor csak lehet.

Köszönöm a kommenteket és a sok biztatást facebookon is. Sokat jelent. Jók legyetek!♥